Óh, mily boldogság!

Immánuel, óh, mily boldogság,

nyíljon a szív és szóljon a száj!

Istennek zengjen dicséretet,

eljött közénk az égi követ!

A világnak örömhírt hozott,

csillag gyúlt az égen ragyogón.

Bölcsek követték a csillagot,

amely Hozzá utat mutatott.

Az a csillag ma is fenn ragyog,

sugárzón hirdeti karácsonyt.

Ki éjsötétben néz az égre,

látja: ma is égő a fénye.

Bölcsek ma is, kik követik Őt,

a Megváltót, a hőn Szeretőt.

Jöjj el mielőbb Nagy Király!

Jöjj el mielőbb Nagy Király!

Hívő néped jöttödre vár.

Várakozó szeretettel,

vággyal tekint az égre fel.

Reményt árasztó fénysugár,

ami áttör tél homályán,

Hozzád vonzza szíveinket,

zeng Feléd a hálaének.

Te vagy kincsünk és örömünk,

Tebenned van reménységünk.

Jöjj el mielőbb Nagy Király!

Hívő néped jöttödre vár.

Schvalm Rózsa

(2010-12-12)

Pereméről nézem

Pereméről nézem e világot,

a ballagó idő oromzatán,

Elmerengve néha meg-megállok,

vajon miért az örök rohanás?

Megértettem már az idők szavát,

nem áltatom magam ábrándokkal.

A földnek vándora vagyok csupán,

amíg lelkem e porhüvely foglya.

E világ kincse már nem ejt rabul,

sorsa az enyészet, mulandóság.

Ideig való, a fénye megfakul,

hogy megszerezzem nem űz már a vágy.

Szemem előtt tágul a láthatár,

kincseit tárja egy másik világ.

Két külön világ

Isten világa végtelen,

ember világunk oly kicsi.

Bár szárnyaló a képzelet,

önmagát túl nem lépheti.

Nem élhet burokba zárva,

építve magas falakat.

Szükség van változásra,

mi a falakon túl mutat.

Egységes egész a világ,

bölcs hatalom igazgatja.

Legyőzve minden akadályt,

fénylőn ragyog a keresztfa.

Schvalm Rózsa

(2012-11-06)

A Biblia

Istentől ihletett az írott szó,

amit a Biblia rejt lapjain.

Gondolat, amely gondolathoz szól,

a helyes úton járni megtanít.

Kincset talál a hittel olvasó,

mint gyöngyhalász megleli a csodát,

Igazgyöngyként gördülő sorok,

mennyei szózat égi fonalán.

A kegyelem irányjelző hangja,

amely megkímél a tévelygéstől.

Lelket megszólító sugallata.

bátorító és megtartó erő.

Schvalm Rózsa

(2012-10-29)

Hol az élet utak véget érnek



Temetők néma csendjében ma este,

mintha a csillagos ég tükröződne.

Mécsesek és gyertyák villódzó fénye

vetül, színpompás, virágos kertjére.



Itt, hol az életutak véget érnek,

csak porladó testet rejt hantok mélye.

Testben a lélek nem lakik odalent,

más dimenzióban már otthonra lelt.



Tétován, a képzelet idézi fel

lobbanó gyertyafényben az emléket.

Fájdalom elpihent már békességben,

majdani találkozás reményében.



Az idő malma őrli perceinket,

s akik most idézzük emlékeinket,

felettünk is elsuhannak az évek,

mi is elmegyünk, ha szólít a végzet.

Fényszikrákat szór az őszi ég

Ma még fényszikrákat szór az őszi ég,

de sűrűn hull már fákról a levél.

Süppedő szőnyegén szökken a szellő,

csend, némaságtól visszhangos az erdő.

Valami fenséges nyugalom árad,

bűvös illata betölti a tájat.

Sejtelmesen hullámzik az éterben,

az ősz búcsút hintő hűs lehelete.

Szürkülő ég alatt varjúcsapat száll,

esthomályon tör át halvány holdsugár.

Dér-ezüst hajjal ébred már a holnap,

közelgő tél fuvallatát súgja.

 Árnyék és fény

Árnyék és fény, félelem és remény

váltakoznak az élet színterén.

Hol nap ragyog, hol örvény kavarog

míg világ a világ, s a föld forog.

Vannak szegények, vannak gazdagok,

nagyhatalmak és kicsi országok.

Oly ingatag, bizonytalan a sors,

a holnap, a jövő oly homályos.

Nem létezik több, csak egy biztos pont,

nem rendítik  soha változások.

Tegnap és ma is jó pásztorod

az Úr : Vele öröm lesz holnapod.

Schvalm Rózsa

 
(2012-01-19)

 A lélek békessége

Nyughatatlan az embernek lelke,

önmagával sincsen békessége.

Az élet harc és örök gyötrelem,

míg benned Uram, nem lel békére.

Ha benned már megbékélt Istennel,

önmagával is békessége lesz.

Megnyílik akkor szív és értelem,

megszűnik lelki harc és gyötrelem.

Világosság, fény gyúl a lélekben,

égi fény, mi betölti az embert

Isteni örömmel, szeretettel,

hitben gyökerező reménységgel.

Schvalm Rózsa

(2011-02-16)

Miért e világ?

Miért e világ, és miért az élet,

hogyan alakult, hány milliárd éve,

kérdi sok tudós, s filozófus elme,

igaz válasz az eredetben rejtve.

Ha kérdésre választ más úton keres,

irányt tévesztve tévelyeg az ember.

Ami lett, nem műve a véletlennek,

oka és célja van a teremtettnek.

Minden igen jó, Isten igent mondott,

embert saját képmására alkotott.

Hogy cselekvésben Hozzá hasonlítson,

más teremtmények felett uralkodjon.

Lelkületében Hozzá emelkedjen,

életének célja, értelme legyen.

Része vagy

Része vagy a nagy egésznek,

sejtje, eleme a testnek.

Mint sziklavár élő köve.

növekedj hitben, erőben,

Kósza széllel ne sodródj el,

légy szilárd, rendíthetetlen.

Őrizd szívedben a kincset,

szeretetet, reményt, hitet.

Mindenkor Krisztusra nézz fel,

átfogja a mindenséget.

Szeretetének fényében,

élted jó gyümölcsöt érlel.

Schvalm Rózsa

(2012-10-03)

 Minden ember érték önmagában

Minden ember érték önmagában,

egyszeri és ismételhetetlen.

Ha hagyja, hogy a világ formálja,

lehet önértékét veszíti el.

A világ rendjét erő diktálja,

hatalmat gyakorol gyengébb felett.

Az egyes embert beskatulyázza,

értékeire nincs tekintettel.

Az Isteni rend mennyivel másabb,

uralkodó törvénye: szeretet.

Benne erős gyengének szolgája,

Isteni szeretet szellemében.

Aki osztozik Jézus sorsában,

s felveszi naponként a keresztet,

annak már eljött Isten országa,

valóság már e földi életben.

Ha pénz az istened

Ha pénz az istened, a világ meghajol előtted,

nyugalmad van és feletted kék az égbolt, felhőtlen,

de valahol mélyen, legbelül, békességed nincsen.

Kevésnek tűnik a sok, hajszolod a még több kincset.

Szórakozhatsz és számodra semmi se lehetetlen,

életed mégis örömtelen, kiégett a lelked.

Szép ruhákba öltözhetsz, csilloghat arany ékszered,

belsőd fénye nélkül, külső szépséged is fénytelen.

Pénzedért szívesen szolgálnak neked az emberek,

de hűséges barátot semennyi pénzért nem vehetsz.

Ha feletted felhők gyülekeznek

Ha feletted felhők gyülekeznek,

és úgy érzed, elhagyott az Isten,

Orcáját előled elrejtette,

ne rendüljön meg hited Őbenne.

Összeomolhatnak halmok s hegyek,

az Ő hűsége rendíthetetlen.

Csak szemvillanásnyi rejtőzése,

veled van akkor is kegyelmesen.

A világ nem forog körülötted,

szabadságot Istenben nyer szíved,

s valós látást életszemléleted,

hogy Jézusban, hozzád hajolt Isten.

Keservedből általa emel fel,

mi múlandó s mi örök, Őbenne

kapcsolódik össze, s nyer értelmet

ami véges, s az ami végtelen.

Erdély hangja

Fenyvesek rejtelmes, titkos világa,

Gránitsziklák, s a rengeteg rejtett árnya,

Reményik Sándor, a költő hazája.

Ördög szoroson is átzendül hangja.

Vadvizek zúgását túlzengve kiált,

Túlharsogva havasi szirtek magasát,

Keresve a csúcsokon Isten útját,

Fényében tündöklő, örök igazságát.

Verseiből szól Isten dicsérete,

A Megváltó Jézus fájdalmas keresztje,

Árad belőlük a szeretet fénye.

A hit magvetője, lelkek építője.